Indonéz Gyógynövény Kultúra

A Jamu (ejtsd: Dzsamú) Indonéziából származó hagyományos népi gyógynövény felhasználás. Természetes anyagokból, például gyökerekből, kérgekből, virágokból, magvakból, levelekből és gyümölcsökből készült élelmiszerek. Az állati eredetű anyagokat, például mézet, méhpempőt, tejet és őshonos madártojásokat is gyakran használják.

2019-ben az indonéz oktatási és kulturális minisztérium hivatalosan elismerte a Jamu-t Indonézia szellemi kulturális örökségének részeként.

A Jamu egész Indonéziában megtalálható, azonban leginkább Jáva szigetén fordul elő, ahol fiatal és középkorú jávai asszonyok, a hátukon bambusz kosarakkal járják a városokat és falvakat termékeiket árusítva. Számos nagyvárosban a Jamu gyógynövényeket az utcán értékesítik a házalók egy frissítő ital formájában.

A gyógynövény kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítőket jól felszerelt gyárakban is gyártják olyan nagy cégek, mint a Deltomed és különféle drogériákban árulják tasakos csomagolásban. Manapság a Jamut tabletták és kapszulák formájában is forgalmazzák.

A Jamu története:

A Jamu a Mataram Királyság korszakában keletkezett, kb. 1300 évvel ezelőtt. A hosszú hengeres kő mozsarat Liyangan régészeti lelőhelyén fedezték fel a Közép-Jáván, a Sundoro-hegy lejtőin. A helyszín és az ereklyék a Medang Mataram királyság korszakából származnak a 8. és 10. század körül, amelyek arra utalnak, hogy a Jamu gyógynövény felhasználás hagyományai addigra már széles körben ismertek voltak. A gyártó központjától (Wonogiri) alig száz kilométerre fekvő Borobudur Buddhista templom domborművei olyan képeket ábrázolnak, amelyeken az emberek kőmozsárral növényeket őrölnek, italárusok és masszőrök kezelik ügyfeleiket. Ezeket a jeleneteket hagyományos, az egészséggel kapcsolatos kezelésként lehet értelmezni az ősi Jávában. A Mataram elnevezés ugyanakkor egy 1700-ból származó gyógynövény könyvet is jelöl, ami 3000 bejegyzést tartalmaz Jamu receptekből.

Noha Indiából az ayurvéda nagymértékben befolyásolja, Indonézia hatalmas szigetcsoport, számos őshonos növénnyel, amelyek Indiában nem találhatók, és a Wallace-vonalon túl, az ausztrál környezetre jellemző növények is megjelentek. A Jamu régiónként változhat, és a recepteket gyakran nem írják le, különösen az ország távoli területein, hanem generációk között szájról szájra örökítik. Néhány korai kézikönyv, akárcsak a Mataram, azonban fennmaradt.